Erdélyért Könyvesház

ajándék autósmatricával
harmadik, bővített kiadás

Ezt a hiánypótló autóstérképet kizárólag magyar emberek számára készítették.
Nem idegeneknek és nem „papír-magyaroknak”, hanem azoknak, akik számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy Kolozsvár az Kolozsvár, hogy Pozsony az Pozsony és minden más, anyanyelvünkön megnevezett hely az, ami, és nem más.
Az 1945-ös megszállásunk óta felnőtt két nemzedék, mely már sajnos a léleknyomorítóan hazug, az elnyomók által sokszor a történelmünket is meghamisító ismereteket szívta magába az iskolában, és amely – jó esetben – csak otthonról, a családi indíttatással tanulhatott mást, igaz, magyar szót, történelmet, földrajzot. Mivel az előző két kiadás váratlanul nagy népszerűsége okán maradéktalanul elfogyott - ezért újabb, immár végre saját adatbázisunkra épülő térképet kap kezébe a magyar élettérben felfedezésre induló hazafi.
12 jelenlegi országocska térképét feleslegessé tevő kiadványunkban ezúttal is csak Európa legállandóbb határa, az ezeréves magyar határ tagolja a Kárpát-térség területét.
Igyekeztünk legjobb ismereteink szerint bemutatni ezt a számunkra oly kedves, változatos, területet Dévénytől Herkulesfürdőig, a Vereckei-hágótól Fiuméig, a Lomnici-csúcstól Nándorfehérvárig. Térképünk - összetartozásunk jegyében - feltünteti a Csángóföld falvait, sőt, északkelet felé egészen a magyarok alapította Jászvásárig terjedő egykori szállásterületünket is. Az atlasz lapjai mindenütt az eredeti magyar elnevezéseket adják meg, s ahol az átmeneti segítség érdekében feltüntetjük az idegenek által adott nevet is, azt mindig csak zárójelben tesszük, utalva ezzel is feledendő voltára.
Ez az atlaszunk 27000 település és földrajzi táj névanyagát tartalmazza névmutatójában, köztük immár olyan - oklevelesen igazolt - eredeti magyar neveket is felvonultatva, mint Berén (ma Brno, németül Brünn), vagy a többszörösen elcsalt Leventevár. Hegyeink, folyóink, tájneveink is mind-mind csak magyarul (az eredeti nevükkel) szerepelnek, melyek között olyan is akad, mely a ferdített oláh névből lett visszafordítva magyarra - pl. Molnosd vagy Farkasvölgy (Mojnest, Vulcan - ez utóbbinál a hegy oláh neve is kiabáló butaság volt, hisz mészkőhegységről van szó!). A Száva túlpartján Barkaszád (Brčko) éppúgy magyar névvel bír, mint a Liptó vármegye feletti Tátrabükk (Bukowina Tatrzańska). Érdemes, hát alaposan bejárnunk a Kárpát-térség egykor és/vagy ma is magyarok lakta tájait, mert százezernyi érdekesség, meglepetés, felfedezni való várja az utazót, a kirándulót.
Az előző kiadások hibáiból tanulva, pontatlanságukat kijavítva egy teljesen naprakész, mégis magyar szemléletű, pontosságát és a láttatott táj szerves egységét, illetve felbontását és részletességét tekintve továbbra is egyedülálló kiadványuk méltán számít az előzőekhez hasonló sikerre. Összetartozásunk alapja nyelvünk, történelmünk, kultúránk, hitünk. Az anyanyelvünkön használt helynevek gazdag tára szintén nyelvkincsünk része, melyet a különböző megszállók igyekeztek eltörölni, kitörölni tudatunkból, mindennapjainkból. Ne hagyjuk! Amit ismerünk - használjuk magyarul!