Erdélyért Könyvesház

1919. április 18-án, egy Kecskemét környéki szőlősben gyűltek össze azok a háborúból visszatért tisztek és közkatonák, akik a Károlyi-kormány felhívására nem akarták letenni a fegyvert: Héjjas Iván vezetésével, szabályos hadseregbe szerveződve felvették a harcot a trianoni béketárgyalásokkal párhuzamosan az országba özönlő román és francia, később pedig az osztrák csapatokkal. A "Héjjas-különítmény", vagy ahogyan később nevezték őket, a Rongyos Gárda a "semmiből alakult", hogy bevégezze küldetését: az új jobboldaliság eszméjére támaszkodva visszaadja Magyarországot a magyaroknak. A könyv az ő harcaiknak kíván emléket állítani. ; A "rongyosok" programját az 1918-ban repülőszázadával hazatért erdélyi származású tiszt, Héjjas Iván állította össze. A hét pontba foglalt kiáltvány a magyar nacionalizmus eszmei erejére támaszkodva hívta táborába az egykori katonákat, parasztokat és diákokat, hogy túllépve a Károlyi-kormány pacifizmusán és a nemzetköziség gondolatát hirdető vörös tanácsköztársaságon, szembeszálljon a nagy- és a kisantant megszálló csapataival. A kezdetben alig száz fős különítmény Héjjas Iván főparancsnok vezetésével ezres nagyságú fegyveres erővé fejlődött, és a Szegeden megalakult Nemzeti Hadsereg - lényegében soha el nem ismert vagy legalizált - szabadcsapataként végigharcolta az 1918 és 1921 közötti időszakot, hírnevet szerezve magának a románok elleni Tisza-menti harcokban vagy az északi magyar területek elcsatolása elleni küzdelmekben csakúgy, mint a fehérterror leszámolási akcióiban. A konszolidáció megindulásával szétszéledtek, majd tizenhét év múltán, 1938-ban, a Felvidék visszaszerzéséért kezdtek újabb csatákba. ; A könyv beszámol a Rongyos Gárda megalakulásáról és kettős keretbe - front- és csendőralakulatok - szervezett hadserege harcmodoráról, bajtársi összetartó erejéről és parancsnokairól. Három fő fejezetben idézi föl a Rongyosok "bevetésének" három időszakát: 1918-20-ban az ellenforradalmi erők oldalán a vörösök és a román-francia megszállók ellenében; 1920-21-ben Nyugat-Magyarországon, Sopron és környéke védelmében az osztrákokkal szemben; végül 1938-39-ben, Kárpátalja, illetve Munkács visszaszerzéséért a csehekkel hadakozva. Nemcsak a különböző ütközeteket írja le a szemtanú visszaemlékezésével, de bemutatja az alakulatok, csapatok vezetőit és közkatonáit, akiknek többsége jeltelen sírban pihenve példázza a magyar nemzet érdekében kifejtett önfeláldozás és összefogás újra meg újra feltámadó erejét. Apró mozaikokból, visszaemlékezésekből áll össze a Rongyos Gárda története, hogy húsz év küzdelmeit felidézve adjon számot a két világháború közötti Magyarország eddig kevéssé ismert mozzanatáról: az "európai akarattal" fegyveresen szembeszállók ellenállásáról. Az 1939-ben Budapesten megjelent, névtelen szerzőtől ("Egy rongyos") való kötet, amelyet annak eredeti képanyaga illusztrál, egyben elégtételt is kíván szolgáltatni az elesett "rongyosoknak", bizonyítva, hogy nem virtusból garázdálkodó fenegyerekek voltak, hanem a nemzet megmaradása akaratának bátor katonái - akikről azonban a húszas-harmincas évek konszolidálódó magyar kormányai is megfeledkeztek. - Nagy történelmi, hadtörténeti gyűjteményekbe való kiadvány.