Erdélyért Könyvesház

A Koronaőrség a budavári magyar királyi palota legrégebbi díszbandériuma. Az 1790-ben életre hívott fegyveres csapat a fenti néven 1872 óta a Magyar Királyi Honvédséghez tartozott, a honvéd gyalogság egyik "elkülönített alosztályaként". Létszámuk ekkor 2 tiszt és 45 fő "köz-koronaőr", köztük 2 dobos. Az altisztek rangja őrmester, a köz-koronaőröké szakaszvezető. A négyéves szolgálattal járó egyenruhás koronaőri állást pályázat útján lehetett elnyerni. Előfeltétel két év letöltött katonai szolgálat, tetszetős külső, legalább 178 cm-es testmagasság és nőtlen családi státusz volt. A korona őrzését "koronaszolgálati öltözetben" minden időben egy altiszt és 3 gyalogos őr látta el. Állami reprezentációban, ünnepélyes alkalmakon az őrök díszruhájukban, "koronadísz öltözetben" álltak sorfalat, vagy kísérő osztagot állítottak fel. A kötelező viselet ekkor a sastollas csúcsos süveg, fehérzsinóros fémdíszes vörös öltöny, díszcsizma, koronás öv és díszfegyverek, amelyhez hideg időben még fehér prémes, állógalléros mente is dukált. A süveg uralkodó dísze a barokk pajzsú 1898-as típusú magyar állami középcímer.
A díszöltözethez tartozó fegyverzet kifejezetten díszelgő jellegű jelvényfegyverekből áll. A legjellegzetesebb fegyver egy sajátos alabárdtípus, a vibárd. A széles tagolatlan bárdlap ideális felületet nyújtott a díszítések elhelyezésére, amelyeknek fő motívumai az ország címer és a Magyarország védőasszonyaként tisztelt Madonna. Oldalfegyverként egyenes pengéjű kétélű kardot viseltek, amelynek markolata a törökellenes hősi harcok kedvelt fegyverére, a pallosra emlékeztet.

"...Szent Koronát... állandóan az országban kell tartani... gondviselésére elsősorban az ország koronaőrei hivatottak" (1928.XXV.tv.)