Erdélyért Könyvesház

Zas Lóránt 70 éves

Zas Lóránt idén márciusban tölti be 70. életévét, ebből az alkalomból ő ajándékoz meg minket egy új művével. Az Összesítés című kötete a magyar líra jellegzetes válfajait mutatja be a 2007 nyarán született alkotásaival, ugyanakkor költői, írói és lapszerkesztői munkásságáról 1973 óta közölt recenziók válogatását is tartalmazza.

– Milyen írások kaptak helyet ebben a könyvben?

– Tavaly nyáron született lírám, melyben a magyaros verselés leginkább ismert 3 válfaját mutatom be olvasóimnak. Ugyanakkor a prózai részben a rólam szóló, 1973 óta a nagyvilágon megjelent írásokból és a nekem küldött levelekből is közlök válogatást.

– Mi az üzenete?

– A lírai rész kompozíciója egyrészt politikai: a magyarországi gyakorlat mellett amerikai problémákat is céloz; másrészt általános emberi viszonyokat is árnyal: főleg magam és családomra vonatkozó intelmek „tükröződése”, hiszen családközpontú vagyok. A prózai részben kiváló elmék, elment „óriások” és barátok írásai sorakoznak.

– Ön azt írja: „Lírai verseket írni a legnehezebb. Lírai verseken üt át legjobban az elődök és a kortársak keze vonása”. Kit, kiket tart az elődjének?

– Petőfit, Adyt, József Attilát tartom elődeimnek a magyar klasszikusok közül; Nagy Lászlót, Flórián Tibort, Fáy Ferencet és Kannás Alajost közelmúltban elhunyt személyes ismerőseim, barátaim társaságából. Mindőjük hazaszeretete és tiszta költészete példamutató számomra.

– Hogyan ítéli meg már 70 év távlatából költészetét?

– Erre a kérdésre bevezetőül idézek Gyűlölet című, 1969 karácsonyán írt prózaversemből: „Szeretném papírba önteni a formát, / egyéniségem egyedülálló, / plasztikus szülöttét, / az idáig el nem jutottak, / a hozzám nem hasonlíthatók / kilométerkövét.” Nos, nem hetvenkedés talán tőlem – az idén március 9-én hetvenbe lépőtől – ezt hallani: sikerült...

– Mik a további tervei?

– Családommal tölteni hátralévő időmből a legtöbbet, és sokat utazgatni Közép- és Dél-Amerikában, ahol mindig nagyon jól érzem magam. Fiam szerint, aki sikeres üzletember, ott lesz a jövő... Fejemet soha nem törtem az „alkotáson”: ha ihlet jön, akkor alkotok majd tovább.

– Melyik a kedvenc verse?

– Az előbb említett prózavers is az, hiszen filozófiailag foglaltam össze 1956 gyönyörű és borzalmas őszének tanulságait. Olvasóim legtöbbje a „Nem Koppányt” említi, leveleik özönében írnak, kérdeznek erről. Persze, van még egy harmadik is, az Ebbe a tájba című, amit 2004-ben írtam Utahban, amit a mormonok története és egyik legjobb – szintén Kaliforniában élő, velem azonos sorsú – barátom, Mohácsi Lajos inspirált, akivel nagyon sok időt töltöttünk együtt a közös jó barátra, a költőkirályra, Kannás Alajosra is emlékezve sokszor.

– Mit üzen a mai fiataloknak?

– A II. világháború vége felé énekelt sláger egy sorát: „Minden elmúlik egyszer…”, üzenem. Ezért érdemes dolgozni és küzdeni!

– Mennyi az eddigi életmű: sok vagy kevés?

– Amikor feltették a kérdést a Rolls-Royce első tervezőinek, hány lóerős csodaautójuk motorja, így feleltek: „Elég!” Én is így válaszolok.

– Elégedett önmagával, munkásságával? Van-e, amit most máshogy csinálna?

– Elégedett nem vagyok, hiszen egykori hazám helyzete szinte napról napra rosszabbodik: az „úri lócsiszárok” garázdálkodását én sem tudtam megállítani. Hogyan kezdeném újból? Ugyanúgy!