Pakkala, Teuvo:

A fiús lány

1200 Ft
Oldalszám/Hossz: 167
Adatbázisba felvéve: 2009.04.09.
Előjegyzem! Előjegyezhető

Kötetünk írásainak szerzője, Teuvo Pakkala (eredeti nevén Oskar Frosterus) egy meglehetősen szegény, nyughatatlan természetű, a családjával keveset törődő vándorló aranyműves ötödik gyermekeként született 1862-ben az észak-finnországi Ouluban. Családja korábban évszázadokra visszamenően jómódú lelkészdinasztia volt, egyik közvetlen őse, Johan Frosterus már a 18. sz. második felében beírta nevét a finn irodalom történetébe. Pakkala viszontagságos körülmények között, a nyomort súroló szegénységben töltötte gyermek- és ifjúkorát, apja elvándorlása idején kisgyermekként még a koldulásra is rákényszerült. Mindemellett gimnáziumi, sőt 1884–1888 között egyetemi tanulmányokat is folytatott a Helsinki Egyetemen, amelyet hosszabb idejű párizsi tanulmányút követett. Szabadidejében és nyaranta változatos, többnyire nehéz fizikai munkával teremtette elő tanulmányai költségét, vállalkozott a finn köztudatban és irodalomban már-már mitikussá nőtt faúsztatói mesterség művelésére is. (A Toldi Miklós-i erejű, Don Juan-i természetű faúsztatók az Észak- és Közép-Finnországban kivágott hatalmas fatörzseket vízi úton – folyókon, zuhatagokon, tórendszereken át – tutajként juttatták le az ország déli részében lévő fafeldolgozókba és a kikötőkbe.) Küzdelmes gyermek- és ifjúkora mély nyomokat hagyott az íróban, ezt példázza első regénye is, ami a „Gyermekkorom emlékei” címet viselte, és 1885-ben jelent meg. Ugyanennek az esztendőnek a terméséhez tartozik az „Ouluban evezgetve” c. regény, amely arról tanúskodik, hogy az író rendkívül pontosan rögzítette hányatott ifjúkora élményeit, közöttük a faúsztatóiakat is, és meglepő gazdagságú, népi szófordulatokkal alaposan megtűzdelt nyelvezetével képes is volt azokat esztétikai élménnyé formálni. Pakkala rea-lista író volt és maradt, egyik tagja annak a nagy triásznak, amelyet a 19. sz. utolsó negyedében rajta kívül Minna Canth és Juhani Aho neve fémjelez a finn irodalomban. Pakkala a „Vaaraban” (1891) és az „Elsa” (1894) c. regényeivel emelkedett fel igazából az imént említett két klasszikus finn író szintjéhez. Mindkét mű az oului szegénynegyed, Vaara hőseinek életét, valós konfliktusait ábrázolja megrázó írói erővel. A laza szerkezetű, igazi főhős nélküli, tíz emberi sorsot bemutató „Vaaraban” és az „Elsa” tartalmilag is összefügg egymással, az „Elsa” ugyanis az előző regény legtalpraesettebb és legrokonszenvesebb gyermekhősének a további életét ábrázolja, közelebbről azt, hogy hogyan csábítja el a szegény, jobb sorsra érdemes gyereklányt a módos, ám teljességgel lelkiismeretlen és önző gazdag fiatalember, s teszi tönkre annak életét. A regényben, miként már annak előzményében is, az író egyértelműen a szegények oldalán áll, hangsúlyozva, hogy ez a széles népréteg mennyivel szolidárisabb, együttérzőbb, egymásra figyelőbb minden gondja ellenére is, mint a gazdagok individualista, a saját érvényesülésüknek mindent alárendelő, ezért erkölcsileg joggal megvetendő képviselői. Ne feledjük, a kor, amelyben e regények történései végbemennek, a kapitalizmus előretörésének korszaka, ami természetéből adódóan minden eszközzel pusztítani igyekszik a hagyományos keresztény erkölcsiség értékrendjét.

A már országosan ismert író, többek között Knut Hamsun és Ibsen finn fordítója, írói munkássága mellett lapszerkesztőként, kiadói szerkesztőként, kereskedelmi utazóként is dolgozott. Noha lapszerkesztői tevékenysége is sikeres volt, mindamellett valami nyugalmasabb, polgáribb foglalkozásra vágyott. Célját 1907-ben érte el, Kokkolában lett a finn és a francia nyelv tanára, s megbecsült pedagógusként itt működött egészen 1920-ig. A tanári munka mint életrajzi adat talán azért is külön hangsúlyozandó, mert Pakkala írói világában szinte a kezdetektől megfigyelhető, hogy műveiben elsősorban a fiatalokra, a gyermeki lélekre fókuszál. Legnagyobb s legmaradandóbb művei is ebben a témakörben keletkeztek. Igaz, amikor a tanári pályára lépett, első, csupa gyermekhősöket ábrázoló novelláskötete, a „Gyermekek” (1895) már régen megjelent és közismertté vált. Voltaképpen ebben találta meg önkifejezésének igazi lehetőségeit olyan fo