Erdélyért Könyvesház

A szerző-szerkesztő a kiadvány bevezető tanulmányában a település történetét formáló korondi fazekasok társadalmát úgy vázolja fel, mutatja be, a róluk és termékeikről készült, Albert Anna zömében színes felvételeivel illusztrálva, hogy e mesterségről a nagy elődök (Orbán Balázs, Kriza János, Bandi Dezső és mások) írásait, megállapításait sem nélkülözi. Nem az újat mondás a célja, hanem a számbavétel. Ambrus Lajos rövid felvezetőjében az érdeklődőt a kezdetektől apránként kalauzolja el a mába, az általa említett nagynevű néprajzosok, szakírók, újságírók e témába vágó tanulmányaira, könyveire hivatkozva akként támaszkodik, hogy a többre kíváncsi olvasót is azok elolvasására, tanulmányozására ösztökélje. Nem sokan tudják például azt, hogy: Miként a magyar népköltészet legrégebbi, legritkább és legértékesebb balladájának, a Júlia szép leánynak Korond volt a legutóbbi rejtekhelye (e kijelentésben Kriza Jánost idézi), úgy a székely-magyar népi fazekasságnak is Korond lett a menedékhelye - állapítja meg a szerkesztő.
Az egyébként meseíróként is ismert Ambrus Lajos nem hazudtolja meg magát abban sem, amikor az albumba beválogatott negyven fazekasról meseszerűen jegyez fel és közöl egy-egy érdekes epizódot. E tréfás, némelykor naiv történetecskék olvasmányosak, a székely agyafúrtságra, leleményességre vallanak. Kár viszont, hogy sehol sem történik említés arról, hogy miért csak ők, és miért maradtak ki többen mások, köztük valóban jó nevű fazekasok az albumból? Mert úgy lett volna teljes e míves kiadvány, ha valamilyen szempontot követve kerülnek albumfénybe valamennyien, vagy ha terjedelmi okok szorították a szerkesztőt, kiadót, akkor szigorúbb kritériumokhoz kellett volna ragaszkodni a válogatásnál. Ez mindenképp az album hiányosságának tekintendő...