Erdélyért Könyvesház

A 2. magyar hadsereg Don-kanyarban bekövetkezett szörnyű tragédiájának állít emléket ez a fordulatokkal teli, néha groteszk kalandregény. A klasszikus, könnyed (már amennyire a kegyetlen téma tűri a könnyedséget) lektűrszerű történetmesélés jegyében íródott. Ármány és szerelem lövöldözős, menetelős csatajelenetekkel tarkítva. Illetve, mint ahogy időtlen idők óta a bakák mindig is teszik, két akció között sokat okoskodva próbálják menteni az irhájukat hősei, az idealista fiatal tiszt, a jobb jövőben reménykedő délvidéki parasztlegényből sorozott honvéd és a filosz munkaszolgálatos fiú. Teszik mindezt sok-sok kikacsintással az ezredfordulós jelenre. Akár egy "jó" történész, sejtik a múltat és tudják a jövőt. A mi kis - szinte idősíkokon átfutkosó, többnyire azonban csak keservesen átbicegő - Forest Gump-jainkként célozgatnak a gyakran ma is aktuális problémáinkra, és gátlástalanul idézgetnek, persze olykor némileg kifordítva, a Monty Phytontól a Ponyvaregényen át Kozsóig, hogy csak a legnagyobbakra szorítkozzunk. Azonban bőven méri a szerző a Vörösmarty-, Shakespeare-, Churchill- és egyéb parafrázisokat is, a kortárs honi internetes folklórról sem megfeledkezve, a jó ízlés határán táncolva, de még azon belül maradva, anélkül, hogy fárasztóvá válna a sok-sok áthallás az olvasó számára. A hősök és az elbeszélő többnyire mai nyelven szólalnak meg, helyenként szlenget és tájszavakat is használnak. A szöveg szókimondó, szabadszájú, olykor trágár és alpári. Tág befogadókészségű és erősebb gyomrú olvasók előnyben. E mű fikció - a korabeli áldozatok sajnos nem.