Erdélyért Könyvesház

Kányádi Sándor gyerekversei a magyar gyermekirodalom igazi gyöngyszemei, népszerűségük mindmáig töretlen. Különböző válogatásban, szerkesztésben, új illusztrációkkal mindegyre a meglepetés, az első ráismerés erejével hatnak. Mégsem újszerűségükkel, szokatlanságukkal vonzanak, inkább sajátos világképük, illetve a művek hangulata, nyelvi megformáltsága révén válnak összetéveszthetetlenül
„kányádissá”.

A játékos hangulatú, humorral, derűvel teli versek az erdélyi népköltészet hagyományaiból ugyanúgy merítettek, mint a műköltészet gazdag tradíciójából.


Három székláb

Van egy kisszék,
háromlábú,
három lába:
három bábu.

Egyik: Billeg,
másik: Ballag,
harmadik meg:
Billegballag.

Így a kisszék
meg nem állhat,
szidja is a
három lábat.

Állj meg, Billeg!
Nyughass, Ballag!
Ne lipinkázz,
Billegballag!

De ők aztán
csak azért se,
nem hallgatnak
a kisszékre.

Billeg ballag,
Ballag billeg,
s Billegballag
ballag-billeg.

Jár csak jár a
három tébláb,
ringatózó
három székláb.

Kedvébe
eképpen járnak
a kicsi szék
gazdájának.


Feketerigó

Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.