Erdélyért Könyvesház

Tóth Károly Antal interjúja Adorjáni Imre Istvánnal

A könyv hőse a román önkényuralomból menekült a hazájában igazinak hitt nyugati szabadságba. Fiatal mérnökként is elég alapos tudást és gazdag szakmai tapasztalatot vitt magával ahhoz, hogy derűlátó várakozással nézhessen skandináviai jövőjének megnyíló kilátásai elé. Lassan indult a pályája a Scania világcégnél, de messzire röpítő szerencse érte: váratlanul gyors segítségét igényelték a Franciaországban épülő gyáregységüknél. Egy ilyen eseménytől jelentősen megváltozhat az ember élete, mert a legszebb élményeink közé tartozik az, amikor valahol valakinek szüksége van ránk. Ez a helyzet minden energiánkat megmozgatja, és nagy teljesítményekre ösztökél bennünket. Egészen addig, amíg rá nem ébredünk, hogy inkább csak kihasználtak minket. Ilyenkor a jóhiszeműségéből kizökkentett ember az igazát kezdi keresni. De vajon megengedheti-e magának, hogy idegenben, idegenként, szívességből befogadottként ezt tegye? Mert hiszen a gyakorlatban nem az a fontos, hogy ő mit érez, hanem az, hogy minek tekintik. A munkahelye nem emberiességi társaság, a főnökei nem a felebaráti gondolat apostolai. Bármily szép szavakat hangoztatnak, taktikából bármily humánus vállalati ideológiát hirdetnek, az érdekek kopár világát képviselik. No nem az alkalmazottaik érdekeiét. Ezekből csak annyit, amennyit a törvény számonkérhetően előír számukra. A vállalatok és különösen az óriáscégek előtt már az is kompromittál valakit, ha nem eléggé elégedett. Nincs nélkülözhetetlen ember, ezért mindenki lecserélhető. A pénz világának nincs szüksége olyanokra, akik meggyanúsíthatók azzal, hogy lelkükben a lázadás lehetőségét hordozzák. Imre, a könyv főszereplője, az őszinte emberek közé tartozik. Egyik volt főnöke szerint túlságosan is az. Nem tudja lehajtott fejjel tudomásul venni azt az előtte mindinkább kitáruló tényt, hogy – mindenekelőtt kelet-európai volta miatt – soha nem tartozhat azok közé, akinek érdemeit ugyannak a mérlegnek serpenyőjén mérik, mint kivételezett társaiét. Túlzások nélkül, de mind határozottabban kéri emberi jussát, amelynek természetesen a képességeihez, a munkaköri feladataihoz mért anyagi juttatások méltányosságában is meg kellene nyilvánulnia. Valójában nyíltan megtagadják tőle a szakmai előrehaladás lehetőségét is. Így lesz lassanként kiközösítendő majd elűzendő fekete bárány belőle. Hamarosan makacs elszántsággal szegül szembe a gazdaság urainak a kommunizmuséhoz viszonyítva egy cseppet sem elviselhetőbb önkényével. A végén Imre a konfliktus erkölcsi győztese lesz. Csak az a szomorú, hogy napjainkban ezt a fogalmat nem is ismerik. Ma a győzelem mértéke a siker. A könyv az itt vázolt folyamatnak és nem szokványos kimenetelének életes története.