Erdélyért Könyvesház

A mai magyar kézikönyv-piacon továbbra is versenytárs nélkül áll az MTA Irodalomtudományi Intézetének vállalkozása, a hat kötetes ún. „Spenót”, azaz A magyar irodalom története, főszerkesztő: Sőtér István, I-VI. kötet, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964—1966, illetve az úgynevezett „Sóska”, azaz A magyar irodalom története 1945—1975, szerkesztő bizottság: Béládi Miklós, Bodnár György, Sőtér István, Szabolcsi Miklós, I—IV. kötet — tulajdonképpen hat kötet ez is, mivel a II. és III. kötet két-két alkötetbol áll —, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981—1990. (A két nemes növény úgy változott ragadványnévvé, hogy színük szolgált ihletül az első, illetve a második sorozat könyvborítójához.) Tárgyilagosan megállapítható, hogy az adott történelmi korszakban, az adott cenzurális feltételek között a szerkesztők és a szerzők a lehető legtöbbet hoztak ki az anyagból, a lehető leginkább ragaszkodtak a tudományos tárgyilagossághoz és a lehető legkevésbé engedtek a politikai nyomásnak. (A Sóska megjelenése ezért is húzódott olyan sokáig.) Diákok és kutatók több nemzedéke használta és használja alapvető kézikönyvként.

Természetesen — mint minden kézikönyv — ez is újraírásra, illetve pótlásra szorul; az MTA Irodalomtudományi Intézete ettől az évtől lát hozzá az új változat megírásához. Ennek öt-hat év múlva tervezhető megjelenéséig azonban a Spenót és a Sóska továbbra is nélkülözhetetlen. A digitális változat használatát nagymértékben segíti a függelék, azaz Tódor Ildikó összeállítása, A magyar irodalom története kritikai visszhangja, amely a két sorozat köteteirol készült bírálatok teljes listáját nyújtja.